Levelek Tokióból (1979)

Szerző: Macutani Mijoko (1926- )
Kategória: ifjúsági

Történet: Fukiko lánya 13. születésnapjára az Anna Frank naplóját adja ajándékba. Egymástól függetlenül, s maguk sem értve, miféle ihletettség hatására, mindketten naplót kezdenek írni, melynek feljegyzéseit Annához címzik. Csak míg Júko irkái egy átlagos kamasz mindennapjairól, a cicákról, a balettről és végül, de nem utolsósorban a középiskola falai közé is beszivárgó japán-koreai ellentétről szólnak, addig Fukiko a hiroshimai eseményeken, az ország feszült belpolitikai helyzetén, valamint auschwitzi utazásán merengve próbálja újraértelmezni önmagát és a történelmet. 

Honnan és miért: könyvtár, s mert minden tavasszal (de főleg áprilisban) valamiért különösen nagy kedvet érzek, hogy Japánnal kapcsolatban olvasgassak.

Tetszett-e: nagyon-nagyon érdekes és elgondolkodtató volt, szerintem maradéktalanul kiegészíti az Anna Frankot: nem mond újat Auschwitzról, de jól összefoglalja, plusz képet kapunk a II. világháborús és a '80-as évek felé cammogó keleti országról; főleg kicsit idősebb középiskolásoknak tudnám ajánlani. Legnagyobb érdeme mindenképp a koreiakat igába hajtó Japán és a náci Németország közé vont párhuzam.

"Nemrég, Mori édesanyjának auschwitzi utazásával kapcsolatban beszéltem nektek arról, hogy a náci Németország hogyan pusztított el több millió zsidót. Talán most már megértitek: Japánban is hasonlóképpen kezelték a koreaiakat. - Kavamura tanár úr léptei kopogtak a padlón. Sétált tovább, majd újra megszólalt: - Még napjainkban is előfordul, hogy koreaiak, akik nem jutnak munkához, japán származásúnak adják ki magukat, csak hogy a betevő falatra valót meg tudják teremteni. Néhány nappal ezelőtt az Orgonában jártam...

- Jaj, ez a tanár úr! - gondoltam magamban. - Hogy kerül ide az Orgona... - de tévedtem.

- Azt hallottam ott, hogy egy biztonsági őrt, egy Kobajasi nevű embert elbocsátottak, mert hamis életrajzot adott be. Azt mondják, eltitkolta, hogy koreai származású! De vajon van-e jogunk ezért elítélni?

Erősen vert a szívem.

- És még valami. És ez igen mélyen érint benneteket. Az a gyerek, aki a 13 évesek balladáját írta, szintén koreai volt. Azt persze nem tudom, hogy ez volt-e az öngyilkosságának oka. A vers alapján ezt nem lehet kideríteni.

Az osztályon halk moraj futott végig.

- Kim Jonho (Szatoru) az I/A osztálynak ajándékba adta a faji kérdést és a diszkrimináció problémáját. Súlyos ajándék. Szeretném, ha komolyan vennétek, és a későbbiekben sem feledkeznétek meg róla. Mára végeztünk - fejezte be a tanár úr.

Senki sem állt fel. Illetve senki nem bírt felállni.

Én magamon vagyok megdöbbenve. Szatoruval az általánosba együtt jártam, most is egy osztályba jártunk. Mindig abban a hitben voltam, barátok vagyunk, és tulajdonképpen semmit sem tudtam róla. És Cunról meg Fúról vajon mennyit tudok? Mondd, kedves Anna! Mennyire ismerhetik meg egymást az emberek?"

[Júkótól Annának; 148-9. old. 1986-os kiadás]