Ahogy tetszik (1599-1600)

Szerző: Wiliiam Shakespeare (1564-1616)
Kategória: dráma
Honnan és miért: még mindig csökkenteni vágyom a Shakespeare-hiányosságomat.
Tetszett-e: A vihar jobban tetszett, ez kevésbé maradt meg.

Jaques: De hát a hetedik pont; hogy jutott az ügyetek a hetedik pontig?

Próbakő: Egy hétszer ide-oda tologatott hazugság révén - tartsd rendesebben magadat, Juci! -, vagyis így, uram. Nem tetszett nekem egy bizonyos udvari ember szakálla szabása, s rám üzent, hogyha énszerintem rosszul nyiratkozik, hát őszerinte jól: ezt nevezik Udvarias Cáfolatnak. Mikor visszaüzentem, hogy azért mégiscsak rosszul szabatja a szakállát, azt felelte, hogy számára a saját ízlése az irányadó: ezt nevezik Szelíd Döfésnek. Újabb postás, hogy a szakáll rossz, ő pedig közli, hogy az ítélőképességem nulla: ezt nevezik Nyers Válasznak. Megint csak: rossz a szabása, s erre az üzenet, hogy nem mondok igazat: ezt nevezik Szigorú Rendreutasításnak. Ha még mindig rossz a vágás, akkor azt mondja, hogy hazudom: ezt nevezik Sértő Letorkolásnak; s így megy ez tovább a Feltételes Hazugságig és az Egyenes Hazugságig.
[...]
Mindezekből ki lehet mászni, kivéve az Egyenes Hazugságot, sőt még abból is azzal a puszta kis szóval, hogy "ha". Tudok esetet, hogy hét segéd nem tudott békésen rendezni egy ügyet; de mikor a felek szemben álltak, egyikük eszébe jutott egy "ha" - például olyanformán: "ha te azt mondtad, akkor én azt mondtam" - és erre már kezeltek, és egymás nyakába borultak. Ez a "ha" a legnagyobb békebíró; roppant tehetség lakozik benne.

Jaques: Nem párját ritkítja ez a fickó, uram? Mindent megér, pedig csak egy bolond.

Az idősebb Herceg: Fedezéklónak használja a bolondságot, s amögül nyilaz az esze.
[Jaques, Próbakő és a Száműzött Herceg, 252-3.old. 2008-as kiadás]

kép: Walter Paget: Ahogy tetszik, Rosalinda Próbakővel és Céliával az ardennes-i erdőben

A vihar (1610-1611)

Szerző: William Shakespeare (1564-1616)
Kategória: dráma
Honnan és miért: Lándzsarázótól (Office 95, megvan?) valahogy, valamiért nagyon keveset olvastam, ezt pótolom most.
Tetszett-e: igen, nagyon!

Íris: Dús Ceres asszony, hagyd el földedet,
Hol búza, rozs, zab, árpa integet;
S a zöld hegyoldalt, süppeteg mezőt,
Melynek füvén a juh kövérre nőtt;
S a gólyahíres parti tájat is,
Mit gyönggyel hímez nedves április -
Hol nimfák fonják szűz füzérüket,
És bús szerelmest rejt a fűz-liget...
Hagyd el lugassá nőtt bor-ágadat,
S a tenger-öblöt, hol az áradat
Fehérre mossa szellős szirtedet -
Szólít a Mennyek Asszonya, kinek
Szivárványos heroldja én vagyok;
Teremj itt, hol e gyepszőnyeg ragyog,
S ülj véle tort! Páváit hajtva száll.
Jöjj, Kincses Ceres, vígság napja vár!

Jön Ceres

Ceres: Köszöntlek, Íris, száz-színű követ,
Ki híven szólsz a nagy Juno helyett;
Ki sáfrány szárnyaidról hullatod
Virágaimra mézes harmatod -
Míg kéklő íved koronát borít
A cserjéstől a sík lapályokig -
szólj, büszke földem drágamívű éke:
Mért hív Juno e zsenge fűvü rétre?

Íris: Igaz szívek kötnek ma itt frigyet:
Áldásod add s ajándékod vigyed
Az ifjú párnak!
[Ariel és a tündérek; 534. old. 2008-as kiadás]

Kép: Mucha: Nyár

Hamlet (XVI. század legelején)

Szerző: W. Shakespeare (1564-1616) 
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: régen olvastam, és ciki, nem ciki, nem igazán emlékeztem már rá.
Tetszett-e: különösebb elvárásaim nem voltak, így csalódást sem okozott.

 "Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni - elszunnyadni - semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni - elszunnyadni - alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent."
[Hamlet; 3. felvonás, 1. szín]