Quintipor és Titanilla - Gránátvirág és kis Tit. Amikor a buszon olvastam Nikodémia vagy a Végzet könyvét, csak úgy potyogtak a könnyeim. Nehéz átállni, hisz "tegnap" még olyan boldogok voltak Bajaeben...
Nem akarok értékelést írni, vagy olyat, hogy mit szerettem, mit nem, mert valahogy úgy érzem, nem illik ehhez a könyvhöz. (Egyet azonban muszáj megjegyeznem, nagyon tetszett, hogy a szende szűz helyett egy vad nobilissimát kaptunk Mórától. Maga a téma pedig olyan érdekes, kényes, 'delicate' helyzetet vázolt fel, hogy még...)
Úgyhogy csak bemásolok a könyvtől búcsúzandó pár idézetet, amelyek nagyon tetszettek, aztán csitt...
"Hiába hullámzik az élet a forumokon, hasztalan ülünk fényes palotáinkban az örömek terített asztalához, amikor négyszemközt maradunk magunkkal, érezzük, hogy minden ember külön-külön bolyong a részvétlen csillagok alatt, nincs, aki a lélek meztelenségét betakarja, és didergését felmelegítse."
[Lactantius; 196. old.]
"A fiú összeszedte minden bátorságát. Odaállt a lány elé.
- Nobilissima! Kérdezhetek valamit?
- Jaj, hogy ezt is megértem! - csapta össze a lány nevetve a kezét. - Te kérdezni akarsz tőlem valamit? Mondjad, Quintipor.
- Megbántottalak valamivel?
A lány elkomolyodott. Észrevette a könnyet a fiú szemében. Ujjai hegyével fölemelte az állát.
- Gránátvirág? Ugye, azért kérded?
A fiú nem tudott szólni, csak bólintott.
- Nem, nem felejtettem el - mondta halkan a lány. - Mindig az vagy, ha egyedül vagyunk. De most nem vagyunk egyedül. Nem hallod?"
[212. old.]
"Gránátvirág magyarázta el neki, hogy mért olyan rezdüléstelenül csöndes mostanában a tenger. Azért, mert most költenek a hullámokon a jégmadarak, s Aeolusnak az istenek parancsára ilyenkor zárva kell tartani a szelek tömlőjét. A jégmadarak valamikor emberek voltak. A nőt Alküonénak hívták, a férfit Keüxnek, s oly boldog szerelmesek voltak, hogy azt találták mondani, nem cserélnének magával Jupiterrel és Junóval sem. Az istenek királynéja addig ingerelte ellenük Jupitert, míg az villámmal sújtotta Keüx hajóját, és őt magát a tengerbe halatta. Alküoné, hogy a halálában se maradjon el szerelmesétől, utána vetette magát, átkulcsolta a holttestet, s vele együtt merült le a mélységbe. Az isteneket annyira meghatotta ez a hűség, hogy jégmadarakká változtatták őket, s ők ma is annyira szeretik egymást, hogy egyik utánahal a másiknak."
[309. old.]
"Aztán Anchusról beszélt, a gazdag patríciusnéről, aki iránt szánalommal van az egész fürdő. Azért szánták, mert olyan szerencsétlen, hogy minden gyereke az apjára hasonlít. Az első a nagyfülű ügyvédre, aki ura pöreit viszi, a második a szép versenykocsisra, akire mindig fogadni szoktak, a harmadik a vörös rabszolgára, aki mint epilator teljesít körülötte szolgálatot, s a negyedik, aki most született Bajaeban, a nyúlszájú görögre, aki mint házi filozófus ide is elkísérte, és idejét arányosan osztja meg Platón és úrnője ölebe között."
[311. old.]
"- Mondd, rosszat gondoltál rólam? Nem, ezt ne mondd! Bolondformának? Igen? Ezt mondhatod, mert vállalom. De a szépségemtől el voltál ragadtatva? Rögtön felelni, Gránátvirág!
- Tetszettél, tetszettél.
- De nem nagyon, ugye?
- A szemed nem láthattam. Az arcod se igen.
- A karom láttad. A lábam is láttad, ha akartad.
- Nem nagyon néztem meg.
- Szégyellted, kisfiú?
- Soványaltalak, kislány.
- Még most se vagy megelégedve velem? - himbálta meg magát, és kinyújtotta a karját a rövid köpenyke alól. - Többet nem mutathatok, mert akkor a kisfiú kiszúrja szégyenletében a szemét.
Fölhúzta egy kicsit a térden alul érő riciniumot.
- Láttad te már nőnek a térdét, Gránátvirág? De meg is nézted? Ne mondd, hogy igen, mert akkor én szúrom ki a szemedet mindjárt!
[368-369. old.]"
"- Látod, mért lettél rabló?
A lator, gladiátor termetű, széparcú férfi, visszafordította fejét a lictorok közül, akik kivonszolták.
- Hát te mért lettél bíró? Azt hiszed, én jobban tehetek arról, mint te, hogy melyikünkből mi lett?"
[Felix Bulla; 456. old.]
[Lactantius; 196. old.]
"A fiú összeszedte minden bátorságát. Odaállt a lány elé.
- Nobilissima! Kérdezhetek valamit?
- Jaj, hogy ezt is megértem! - csapta össze a lány nevetve a kezét. - Te kérdezni akarsz tőlem valamit? Mondjad, Quintipor.
- Megbántottalak valamivel?
A lány elkomolyodott. Észrevette a könnyet a fiú szemében. Ujjai hegyével fölemelte az állát.
- Gránátvirág? Ugye, azért kérded?
A fiú nem tudott szólni, csak bólintott.
- Nem, nem felejtettem el - mondta halkan a lány. - Mindig az vagy, ha egyedül vagyunk. De most nem vagyunk egyedül. Nem hallod?"
[212. old.]
"Gránátvirág magyarázta el neki, hogy mért olyan rezdüléstelenül csöndes mostanában a tenger. Azért, mert most költenek a hullámokon a jégmadarak, s Aeolusnak az istenek parancsára ilyenkor zárva kell tartani a szelek tömlőjét. A jégmadarak valamikor emberek voltak. A nőt Alküonénak hívták, a férfit Keüxnek, s oly boldog szerelmesek voltak, hogy azt találták mondani, nem cserélnének magával Jupiterrel és Junóval sem. Az istenek királynéja addig ingerelte ellenük Jupitert, míg az villámmal sújtotta Keüx hajóját, és őt magát a tengerbe halatta. Alküoné, hogy a halálában se maradjon el szerelmesétől, utána vetette magát, átkulcsolta a holttestet, s vele együtt merült le a mélységbe. Az isteneket annyira meghatotta ez a hűség, hogy jégmadarakká változtatták őket, s ők ma is annyira szeretik egymást, hogy egyik utánahal a másiknak."
[309. old.]
"Aztán Anchusról beszélt, a gazdag patríciusnéről, aki iránt szánalommal van az egész fürdő. Azért szánták, mert olyan szerencsétlen, hogy minden gyereke az apjára hasonlít. Az első a nagyfülű ügyvédre, aki ura pöreit viszi, a második a szép versenykocsisra, akire mindig fogadni szoktak, a harmadik a vörös rabszolgára, aki mint epilator teljesít körülötte szolgálatot, s a negyedik, aki most született Bajaeban, a nyúlszájú görögre, aki mint házi filozófus ide is elkísérte, és idejét arányosan osztja meg Platón és úrnője ölebe között."
[311. old.]
"- Mondd, rosszat gondoltál rólam? Nem, ezt ne mondd! Bolondformának? Igen? Ezt mondhatod, mert vállalom. De a szépségemtől el voltál ragadtatva? Rögtön felelni, Gránátvirág!
- Tetszettél, tetszettél.
- De nem nagyon, ugye?
- A szemed nem láthattam. Az arcod se igen.
- A karom láttad. A lábam is láttad, ha akartad.
- Nem nagyon néztem meg.
- Szégyellted, kisfiú?
- Soványaltalak, kislány.
- Még most se vagy megelégedve velem? - himbálta meg magát, és kinyújtotta a karját a rövid köpenyke alól. - Többet nem mutathatok, mert akkor a kisfiú kiszúrja szégyenletében a szemét.
Fölhúzta egy kicsit a térden alul érő riciniumot.
- Láttad te már nőnek a térdét, Gránátvirág? De meg is nézted? Ne mondd, hogy igen, mert akkor én szúrom ki a szemedet mindjárt!
[368-369. old.]"
"- Látod, mért lettél rabló?
A lator, gladiátor termetű, széparcú férfi, visszafordította fejét a lictorok közül, akik kivonszolták.
- Hát te mért lettél bíró? Azt hiszed, én jobban tehetek arról, mint te, hogy melyikünkből mi lett?"
[Felix Bulla; 456. old.]
"- Ezen a helyen leszel a világ ura - mondta csengő hangon.
Ő elébe ment az istennőnek, s panasszal borult le eléje.
- Most ígéred ezt nekem, mikor Galeriust segítették diadalra? Istennő, te nemcsak vak vagy, hanem süket is.
- Emeld föl a fejed, kishitű! - parancsolta neki Tükhé.
Ő erre felemelte a fejét, és látta, hogy nem Tükhé az, aki neki ígérte a világuralmat. Szárnyai nagyok voltak, vállaitól a földig érők, fején csillagkoszorút viselt, és kezében olyan sceptrumot tartott, amely arany keresztben végződött."
[Constantinus; 487-88. old.]
Ő elébe ment az istennőnek, s panasszal borult le eléje.
- Most ígéred ezt nekem, mikor Galeriust segítették diadalra? Istennő, te nemcsak vak vagy, hanem süket is.
- Emeld föl a fejed, kishitű! - parancsolta neki Tükhé.
Ő erre felemelte a fejét, és látta, hogy nem Tükhé az, aki neki ígérte a világuralmat. Szárnyai nagyok voltak, vállaitól a földig érők, fején csillagkoszorút viselt, és kezében olyan sceptrumot tartott, amely arany keresztben végződött."
[Constantinus; 487-88. old.]
"Köszönöm, hogy te vagy. Az órát köszönöm,
Amelyben fényül nyert e világtalan világ,
Köszönöm, hogy kezed kinyújtottad felém,
S árnyául elfogadtál sugárzó életednek..."
[Gránátvirág; 393. old.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése