Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: keresztanyám könyvtárából, az ő ajánlásával.
Tetszett-e: fantörpikus, instant kedvenc! Nem gondoltam volna, hogy egy, az Ókorban játszódó történet nemcsak hogy leköt, de még tetszeni is fog! Már meg is tettem az első lépéseket afelé, hogy beszerezzem magamnak is! Izgalmas, sokrétű, szép és fájdalmas. Na ezt kötelezővé tenném!
"A császár, tisztelvén a szent hagyományokat, egy ujjal sem érintette a fátyolt. Titanilla azonban kivárta azt a percet, amikor fölhajtották a fölszalagozott áldozati állatokat. S mikor mindenki azokat figyelte, odasompolygott a szoborhoz, és félrehúzva a fátyolt, hirtelen aládugta a fejét. Látni akarta a jövendőjét.
De csak Quintipor feléje fordult arcát látta a másik oldalon. A fiú is ugyanakkor emelte meg reszkető kezével a fátyolt, ám aládugott fejét mindjárt vissza is kapta, amint jövendőjét a lány arcában látta meg. Egy pillanatig tartott az egész, s már a helyére igazított fátyol előtt néztek egymás arcába.
A szaiszi legenda megdőlt. Egy fiú meg egy lány benéztek a fátyol alá, amely mögött ott kellett volna hagyni a nevetést, és mégis úgy mosolyogtak egymásra, mintha ez lett volna első mosolygásuk az életben."
[269-70. old. 1962-es kiadás]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése