Piszkos Fred, a kapitány (1940)

Szerző: Rejtő Jenő (1905-1943)
Kategória: szórakoztató irodalom
Honnan és miért: ezt a gyönyörűséget kértem és kaptam húsvétra.
Tetszett-e: korábban már olvastam, most megerősítettem az élményt. Jó volt, bár Jimmy levelei elég fárasztóak - nemcsak a poén, hanem a dekódolás tekintetében is. :)

"Eszt a naplót aszért kesztem írni, mert egy különös felvilágosítás követkesztében Őfelsége amikor búcsúsztam többrendbeli figyelmeztetésre hívta fel a következőkben. Ez akkor volt, amikor átattam ennek aszt a címeres szarvasbőr táskát, amit Piszkos Fred ellopott Fernantesztől. Esz az Ekmont is olyan szigorú, mint asz volt.
De én elbántam vele éspedig így. Ámbár:
Kihallgatódzásra jött, amikor négy napja már a fölegvárban minden ajtala le volt zárva osztálylakomnak. A legutóbbi nép közé vegyülés miatt.
Akkor jött a Hidalgó ez a Gombperec. És mondá. Zöld papagály ruhában volt aranyos dísszel:
- Itt van a fogadó idő. Kíván valamit, Felség?
Mondom: Igen, kívánnék valamit.
- Mitpedig felség?
- Vegyen egy parókát, mer káprázik a szemem a kopaszságtól, ha csillog a lámpáknál.
- Parancsára - mondá. - Felséged előírhatja, hogy milyen parókát vegyek.
- Mondom: zöldet, mer az megy a ruhájához.
Azt mondá erre, hogy akkor őtet majd kinevetik. Megnyugtatám, hogy az így is megtörténik, tehát nem kockáztat semmit.
Erre bejelenté Egmontot, aki jött. Ketten beszélgettünk kétszemközt Ekmonttal, mert Gombperec ki vitte az övét."
[Őfelsége, 1-ső Fülig Jimmy naplójából; 115. old. 2009-es kiadás]

A három testőr Afrikában (1940)

Szerző: Rejtő Jenő (1905-1943)
Kategória: szórakoztató irodalom
Honnan és miért: régen sokat olvastam Rejtőtől, ám az utóbbi pár évben valahogy elkerültük egymást. Hiányzott, hát újra elővettem ezt a darabot.
Tetszett-e: igen! Persze, milyen lenne Rejtő, ha nem vicces? Közben sikerült rájönnöm, hogy ennek van előzménye is.

"- Én majd rajzolok maguknak térképet - mondta a tábornok. - Meglehetősen ismerem a terepet - és mosolygott. - Meg kell próbálni mindent a magunk erejéből, mert ha nem tudnák, kérem, én egy Monte Christo vagyok.
Szóval a Duran név sem igazi? Vagy Monte Kristóf a név, és Duran csak olyan nemesi cím, mint a Vicomte? Nem érdeklődtem, mert az ember, ha művelt író, jobb, ha leplezi a tudatlanságát.
[...]
- Kitűnő - ámuldozott Senki Alfonz. - Ön igazán egy Monte Christo.
- Ki az, hogy folyton emlegetik? kérdezi Tuskó Hopkins, ez a műveletlen. Szégyelltem, hogy ilyen barátom van.
- Monte Christo rab volt valaha. Ott tartották fogva Monte Christót és egy öreg abbét, aki mindenféle holmit készített a cellájában. A lepedőjére írt, az ágy lábából vésőt csinált...
- A Sing-Singben ilyesmi nem fordulhatott elő - szóltam közbe -, kímélni kellett a felszerelést.
- Ez régen volt - mondta Yvonne.
- Úgy van - bólintott Hopkins -, ez az új igazgató most rendet csinált. - És mi lett a fegyencekkel?
- Amikor Farria abbé meghalt, Monte Christo a halott helyére feküdt, és a tengerbe dobták egy zsákban a tetem helyett. Ott aztán felvágta a vásznat és elmenekült.
... Ez bizonyára a tábornok apja lehetett, az öreg Monte-Duron. Ezért mondja a leánya, hogy "Te egy Monte Christo vagy".
- És most - mondta Senki Alfonz - itt a Kongó mellett mi újra eljátsszuk a régi történetet. A tábornok úr is elmondhatja majd, ha kiszabadult, hogy tért vissza a halotti lepelből, mint Monte Christo. És büntetni fog!
Megbolondult ez a Senki Alfonz? El akarja játszani a "történetet"? És a tábornok éppúgy tér vissza a halotti lepelből... Csak nem akarja a tábornokot lepelbe vagy zsákba varrni? Ha a Kongóba dobják, megeszik az öreget a krokodilok.
Hülyeség! Szerettem volna még a néhai, idősebb Monte-Duronról kérdezősködni, de gondoltam, nem öröm a tábornoknak, hogy az öreg fegyházban ült, minek feszegessük. Nem...?
De ez a dolog a zsákkal nem ment ki a fejemből. Tuskón is láttam, hogy idegesíti valami.
Odajött hozzám.
- Te jónak tartod, hogy ezt az öreg urat a vízbe dobják? - kérdezte halkan."
[Mindenki; 151. old. és 153-55.old. 2005-ös kiadás]