Mai inspiráció vol. 2.

Nem rajongok különösebben a versekért, de Fodor Ákost nagyon szeretem.

Már-már mohóság,
mennyi mindent szeretnék
nem tudni rólad...!

A mókus megáll
kerekében s felsóhajt:
"ennyire volnánk...!"

Titkok-titka, te,
nem vonásaid szépek:
arcod gyönyörű.


Isten nem hívő.
A nép nem demokrata.
A víz nem szomjas.

Koszlik-foszlik, züllik a talmi holmi.
- Habár reménytelen e dolog itt:
minden napodon hozz rendbe valamit;
m a g a d a t ne hagyd elgazosodni.

Aki nem akar
meghalni, még nem biztos,
hogy szeret élni.

Jaj, csak soha ne
hallanám, hogy mit mond Más
egy Harmadikról!

Aki pontosan
tudja, hogy mitől lenne
boldog: sosem lesz.

Mihelyt csatának
tekinted az életet:
el is vesztetted.

Hazudsz. Muszáj,
olykor; így-úgy. Egy a fontos:
hogy te ne hidd el.

- Mit kívánsz, Igaz Barát?
- Észrevett életet;
észrevétlen halált.

Léptedért lettem:
utad vagyok - célod nem.
Lassan fuss rajtam.

Gyanúba fogjuk a Tökéletest
és magyarázgatjuk az elfogadhatatlant.

Nem ezt akartam gondolni...!

Gallérkád lebbenése felröpít,
elbotlom egy hajszálad árnyékában,
fénylő-homályló tekintetedben növök-fogyok:
Isten Tenyerén hancúrozunk és közben, olykor
mintha hárman is nevetnénk.

Hihi - szólt az Őrhöz a Rab -,
mennyivel vagy te szabadabb,
mint én, attól, hogy másfelől
őrzöd ugyanezt a falat?!

Sokszor van, hogy nem a tények:
csakis a Döntés a lényeg.

Üzenet az urnából
Alapjában véve elégetett vagyok.

A múlt
Képlékeny, mint a pletyka,
megfoghatatlan, mint a rémhír,
idillé apad, mint a népdal,
hegyesre kopik, mint a rágalom,
rövidre zárul, mint a vicc,
méreggé bomlik, mint a pánik,
csömörig eltölt, mint a sláger,
szívünk körül döng, mint a döglégy.

Élek: vezetem
soha, sehova be nem
nyújtható számlám.

Visszasugárzom,
amit kaptam. Mint a kő
a Nap melegét.

Semmivel sem lett
jobb, csak kissé megfáradt
a gonoszsága.

Rajtam úgy segíts:
gondjaimból részt ne végy,
csak tudd, hogy vannak.

Amikor túl sok
mondanivalód van: jobb,
ha meg se szólalsz.

Nem hiszem Istent,
hanem tudom. Azt hiszem,
hogy ez kölcsönös.

Ahányan látnak,
annyi arcod van (+1:
az, amit te látsz).

Már fáradt vagyok
megbocsátgatni - kérlek:
inkább ne bánts meg.

Úgy hallgasd meg, hogy
így emlékezhessen rá:
"jót beszélgettünk".

Születésem előtt mintegy 9 hónappal
összegyűlt apám-anyám
(pusztán a Testület működtetése végett)
hogy engem oda-idézve:
életfogytiglanra + halálra
ítéljenek; holott
semmit se tudtak rólam.
- Az ítélet jogtalan, de erős. Végrehajtása
folyamatban. Fellebbezésnek helye nincs.

Ő az, aki bármi rosszban
valami jót is talál;
nélküle nehezebb volna
az élet - és könnyebb a halál.

Ne súgd meg szégyellt titkaidat.
- Tudható, hogy utóbb sohasem
tudnád megbocsátani nekem,
hogy meghallgattalak.

Nyelved és nyelvem
megbeszélik egymással,
hogy mire nincs szó.

Oda és azért,
amiről úgy tudom: nincs,
de érzem, hogy van.

Emlékedre el-
ejtettem egy tányért - most
takaríthatok.

Most nem szeretlek.
Most magamnál is jobban.
Most nem is tudom.

Mért van az, hogy a
rosszra bőven jut szavunk;
a jóra: alig?

Ahol, akárhol,
akárki imádkozik,
az a hely: templom.

Nézd: testet ad a szélnek
a hó!

Hogy minden lefelé esik;
hogy ifjúból lesz az agg;
hogy az evőket megeszik;
hogy mindezekre süt a nap -
míg csak időnk le nem telik,
sorolhatnánk e dolgokat
s "természetes" mondjuk, pedig
érezzük: fantasztikusak.

Magadra ítéllek.

Válságos helyzet:
tudom, hogy boldog vagyok,
csak épp nem érzem.

Én soha másban
nem csalódom, csak saját
ítéletemben.

Minek utaznék,
mikor helyben is tudok
idegen lenni?

Korszerű önvédelmi fegyver
vállról indítható
rándítás.

3 negatív szó:
nincs
semmi
baj.

Egy tökéletes
nap sem csak tökéletes
percekből épül.

Fölkereslek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamra hagytál.

Kapaszkodókat
gyártunk s mire eszmélünk:
kész is a ketrec.

Minden megérint.
- Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.

Levél vagyok. Zárt küldemény.
Dolgom: hogy kézbesítsem.
- Ha föltépném, sem érteném:
Istennek írta Isten.

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.

Mire megtanulsz
énekelni, dalod már
rég nem arról szól.

Szerelem
ahogy a szél meglebbenti a függönyt
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.

Egyiknek fejre
kell állni, hogy jobbszeme
jobbszembe nézzen.