Kategória: ifjúsági irodalom
Honnan és miért: becsületbeli ügy - ha már A tizenöt éves kapitánnyal nem jutottam dűlőre, ezt mindenképp el akartam olvasni. Tipikusan olyan könyv, aminek a címét ismertem, de fogalmam sem volt róla miről szól.
Tetszett-e: nem volt rossz, bár helyenként bitang pusztulatosan unalmas. No meg elég hihetetlen, ahogy a vihar fokán a tizenegy-két éves fiúk olyan derekasan és higgadtan helyt állnak, hogy azt bármelyik felnőtt megirigyelné (viszont pedagógiatörténet szempontjából tanulságos, hogy milyen kép élt Verne és társai fejében a gyerekekről). Kedvenc részem, amikor Briant a sárkány-hőlégballon hibriddel kémkedni indul. :)
"A barométer jóslata bevált. Még naplemente előtt az utolsó felhők is elvonultak nyugat felé. A látóhatár nyugaton, a tenger felé széles körben kitisztult. Az égbolton ott ragyogtak a déli félteke szebbnél szebb csillagképei és köztük az Antarktisz fölött tündöklő Dél Keresztje.
Gordon és társai szívszorongva gondoltak a másnapi búcsúra. Mi minden történhetik az expedíció alatt, melynek során annyi veszély leselkedik a fiúkra! És miközben tekintetüket az égre emelték, gondolataik szüleikhez, rokonaikhoz, hazájukhoz szállt. Talán soha többé nem látják viszont!
És akkor a kisfiúk letérdepeltek a Dél Keresztje előtt, mintha az egy kápolna keresztje lett volna. A fenséges csillagkép azt sugallta nekik, hogy az égi csodák mindenható alkotójához fohászkodjanak, benne bizakodjanak."
[75. old. 1981-es kiadás]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése