2011. május 31., kedd

Dorian Gray arcképe (1890)

Szerző: Oscar Wilde (1854-1900)
Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: mindenki mondta, mennyire jó.
Tetszett-e: őszintén szólva nekem annyira nem. Az alapszitu jó és ötletes, de összességében...valamiért nem.


"Az életet nem az akarat, nem a szándék kormányozza. Az élet az idegszálak, idegrostok, lassan épült agysejtek kérdése, melyekben gondolatok rejtőzködnek, szenvedélyek álmodnak. Azt képzeled, hogy biztos vagy, azt gondolod, hogy erős vagy. De egy véletlen színárnyalat a szobában vagy a reggeli égen, egy sajátos illat, mely hajdanta kedves volt neked, az édes emlékeket sodor magával, egy sor az elfeledett költeményből, mely átvillan agyadon, egy dallam a zeneműből, melyet már régen nem játszol - igen, Dorian, ilyen dolgokon múlik az életünk. Browning ír erről valahol; de tulajdon érzékeink is tanúságot tesznek erről. Vannak pillanatok, amikor a fehér orgona illata egyszerre átvillan rajtam, és én újra átélem életem legfurcsább hónapját."
[Lord Henry Wotton; 216. old. 2010-es kiadás]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése