Kategória: gyerekirodalom
Honnan és miért: az utóbbi időben kialakult egy látatlan fixációm a múminok irányában, ennek akartam alapot teremteni.
Tetszett-e: aranyos volt, bár kicsit zsúfolt, ami a történetet illeti. Szívesen olvasnék még mást is Tove Jansson tollából.
"A szomszéd szobában Múminpapa írta az emlékiratait.
Nem sok megírnivaló történt azóta, amióta megépítette a mólót, így aztán inkább a gyerekkoráról írt. Ez annyira megható volt, hogy majdnem elsírta magát. Mindig is különös és tehetséges gyerek volt, akit senki sem értett meg. Mikor idősebb lett, sem változott sokat a helyzet, és ez minden tekintetből nézve szörnyű volt. Múminpapa csak írt és írt, és arra gondolt, hogy fognak szégyenkezni mindazok, akik ezt elolvassák. Erre aztán megint jó kedve kerekedett, és azt gondolta: >>Úgy kell nekik!<<"
[99. old. 2004-es kiadás]
Nem sok megírnivaló történt azóta, amióta megépítette a mólót, így aztán inkább a gyerekkoráról írt. Ez annyira megható volt, hogy majdnem elsírta magát. Mindig is különös és tehetséges gyerek volt, akit senki sem értett meg. Mikor idősebb lett, sem változott sokat a helyzet, és ez minden tekintetből nézve szörnyű volt. Múminpapa csak írt és írt, és arra gondolt, hogy fognak szégyenkezni mindazok, akik ezt elolvassák. Erre aztán megint jó kedve kerekedett, és azt gondolta: >>Úgy kell nekik!<<"
[99. old. 2004-es kiadás]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése