Kategória: szépirodalom
Honnan és miért: Kafka-szemináriumra.
Tetszett-e: az eleje még igen, aztán valahogy nem is tudom...Kafka nem az én emberem, azt hiszem.
"A fűtő tisztelettudóan kopogott az ajtón, és amikor felhangzott odabentről a "tessék", intett Karlnak, hogy csak lépjen be nyugodtan. Karl be is lépett, de az ajtóban megtorpant. A szoba három ablakán át megpillantotta a tenger hullámait, és vidám mozgásuk láttára úgy elkezdett verni a szíve, mintha nem is a tengert látta volna egyfolytában öt hosszú napon át. Nagy hajók keresztezték egymás útját, és a hullámverés csak annyira fogott rajtuk, amennyire a súlyuk engedte. Ha az ember összehúzta a szemét, úgy látszott, mintha ezek a hajók önnön súlyuktól himbálóznának. Árbocaikra keskeny, de hosszú zászlókat kötöztek, s bár a légellenállás kifeszítette őket, azért ide-oda ficánkoltak. Díszlövések hallatszottak, alighanem hadihajókról, egyikük épp arra haladt el, ágyúcsövei ragyogtak az acélköpenyükön játszó visszfénytől, és mintha becézgette volna őket a biztos, sima, mégsem teljesen vízszintes siklás. Kisebb hajókat és csónakokat, legalábbis az ajtóból, csak a távolban lehetett látni, tömegével úszkáltak át a nagy hajók között nyíló folyosókon. Mindezen túl pedig ott emelkedett New York, és felhőkarcolóinak százezernyi ablakával nézett szembe Karllal. Igen, ebben a szobában tudta az ember, hogy hol van."
[12. old. 2003-as kiadás]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése